Közismert nevek: Savoyai káposzta, Savoyai káposzta, Milánói káposzta, Fürtös levelű káposzta.

Tudományos név: Brassica oleracea L Var. Sabauda vagy bullata.

Forrás: Európa (Földközi-tenger partvidéke, esetleg Észak-Olaszország).

Család: Keresztesvirágúak vagy káposztafélék.

Jellemzők: Lágyszárú, nagy, fodros levelekkel (a levéllemezek felülete ráncos), amelyek egyetlen végálló káposztává záródnak össze. A növények a vegetatív fázisban elérhetik a 40-60 cm-es magasságot. Felálló és sekély gyökérzetű.

Beporzás/termékenyítés: A sárga, hermafrodita, öntermékeny virágokat többnyire méhek porozzák be, amelyek magtermést hoznak létre.

Történelmi tények/különlegességek: Eredete nagyon változatos, vad formái megtalálhatók például Dániában, Görögországban, de mindig tengerparti területeken. A káposztát már az őskor óta fogyasztják. Már az egyiptomiak is ismerték i. e. 2500 óta, később a görögök is termesztették. Az ókorban gyógyhatású volt, emésztéskönnyítésre és a részegség megszüntetésére használták. A fő termelők a következőkKína és India.

Biológiai ciklus: Kétéves növény (5-8 hónapos), de akár két évig is eltarthat, majd tüskés. Leginkább termesztett fajták: 'Preko', 'Roxy', 'Rona', 'Cabeça de Negro', 'Langendijk de Inverno', 'Gouden Oogst', 'Sanibel', '2Marcelino', 'De Pascua', 'Siete semanas de Verano'.

Ehető rész: Levelek.

Környezeti feltételek

Talaj: Különböző talajtípusokhoz alkalmazkodik, de a közepes vagy agyagos, laza, jó vízelvezetésű, friss, mély, humuszban gazdag és jó vízelvezetésű talajokat kedveli. pH-értéke 6,5-7,5 legyen.

Éghajlati zóna: Földközi-tengeri és mérsékelt öv.

Optimális hőmérséklet: 12-18oC

Minimális kritikus hőmérséklet: -10oC

Maximális kritikus hőmérséklet: 35oC

A növényzet nullája: 6oC

Napozás: Szereti a teljes napfényt, és a hosszú, 12 óránál hosszabb napokon virágzik.

Relatív páratartalom: Magas.

Megtermékenyítés

Megtermékenyítés: Jól lebomlott juh- és tehéntrágya kijuttatása. Mivel szívós fajta, jól hasznosítja a trágyát.

Régebben a fejlődés és a növekedés nagyszerű serkentőjeként használták a porított meszet. Savanyú talajokon a komposzthoz, a litothamhoz (alga) és a hamuhoz kalciumot kell adni.

Zöldtrágya: Kender, lucerna, fehér lóhere, Medicago lupulina és mezei bab.

Táplálkozási követelmények: 2:1:3 vagy 3:1:3 (nitrogén: foszfor: kálium) és kalcium, igényesnek tekinthető.

Termesztési technikák

Talaj előkészítés: A kétvégű, ívelt fúvókás kapa mélyszántásra, a rögök felbontására és a gyomok elpusztítására használható. A talajon 1-2 m széles barázdák készíthetők.

Az ültetés/vetés időpontja: Szinte egész évben, bár én szeptember-decembert ajánlom.

A telepítés/vetés típusa: Lucerna vetőtálcákban.

Csírázás: 5-10 nap 20-30oC közötti hőmérsékleten.

Csírázóképesség (évek): 4 év.

Mélység: 0,5-2 cm

Iránytű: 50-80 sorok között x 30-50 cm a sorban lévő növények között.

Transzplantáció: 6-7 héttel a vetés után, vagy amikor 10-20 cm magasak és 3-5 levelesek (november előtt vagy november folyamán).

Egyesületek: Sárgarépa, saláta, hagyma, burgonya, spenót, kakukkfű, mángold, borsmenta, petrezselyem, édeskömény, zeller, paradicsom, levendula, bab, borsó, uborka, cékla, valeriana és spárga.

Forgások: A Solanaceae (paradicsom, padlizsán stb.) és az uborkafélék (tök, uborka, cukkini stb.) jó előzményei ennek a növénynek. Ha a növényt eltávolították, legalább 5-6 évig nem szabad visszatenni a földre. Jó növény olyan földeken, ahol a trágya még nem bomlott le teljesen, és ahol vetésforgót lehet indítani (ez egy kimerítő növény).

Fájdalmak: Mulcsozás, fürtözés, karózás, ha a káposzta magassága meghaladja az 1 m-t, mulcsozás vagy töltés.

Öntözés: Szórással vagy csepegtetéssel 10-15 napos időközönként.

Entomológia és növénykórtan

Kártevők: Káposztalevél hernyó, levéltetvek, levéltetvek, levéltetvek, csigák és csigák, fonálférgek, padlás- és káposztalégy, csomósodás, káposztamoly.

Betegségek: Fátyolos lisztharmat, lisztharmat, alternáriózis, rothadás, fehér rozsda, rozsdabetegség, varasodás és vírusos betegségek.

Balesetek: Gyenge tolerancia a savassággal, korai csírázás, marginális nekrózis, bór- és molibdénhiány, forró és száraz szél.

Betakarítás és felhasználás

Mikor kell betakarítani: Amikor a káposzta tömör és szilárd, a szárat a tövénél levágják, és a külső leveleket eltávolítják (március-május), 100-200 nappal a vetés után.

Termelés: 30-50 t/ha/év. Tárolási körülmények: 0-1oC és 90-98% relatív páratartalom, 5-6 hónapig, CO2 és O2 szabályozás mellett.

Tápérték: Ez a káposztafajta gazdagabb karotinoidokban és klorofillban, valamint A-provitaminban, C-vitaminban, B1, B2, kalciumban, vasban, magnéziumban, kénben, rézben, brómban, szilíciumban, jódban és káliumban. Kéntartalmú aminosavakat is tartalmaz.

Felhasználás: Portugáliában gyakran használják olyan ételek kísérőjeként, mint a káposztába tekert friss kolbász, babgulyás és levesek készítéséhez. Németországban choucroute-ot készítenek belőle, amely savban tartósított káposztából készül.

Gyógyászati: Megelőzi egyes ráktípusok előfordulását, mivel glükozinolátokat tartalmaz, amelyek meghatározzák az aromát és megelőzik a rák kialakulását. Vérszegénység elleni, vizelethajtó, energetizáló, remineralizáló és féreghajtó hatású.

Szakértői tanácsok: Ezt a növényt az őszi-téli időszakban ajánlom ültetni, kihasználva a nem túl magas hőmérsékletet, a nagyobb és kedvezőbb csapadékmennyiséget és a relatív páratartalmat. Mindig olyan fajtát válasszunk, amely alkalmas az ültetésre ezekben az évszakokban. A csigapestis (az ebben az évszakban a leggyakoribb) elleni védekezéshez használjunk hatóanyagú csalétket, vasat, vagy készítsünk csapdákat sörrel.

Fotók: Pixabay