A dinnye egynyári lágyszárú faj, felálló gyökérzettel rendelkezik, ahol a pivotális gyökérzet akár 1 m mélyre is elérheti, bár a gyökerek nagy része a talaj felső 30-40 cm-es rétegében található.

A növények lombhullató része polimorf. A szárak lágyszárúak, és az indák jelenléte miatt lehetnek lecsüngő vagy kúszó növekedésűek. A dinnye indái közvetlenül a szárcsomókba illeszkednek, és nem elágazóak. A dinnye szárának keresztmetszete szinte kör alakú, ellentétben az uborka és a görögdinnye szárával, amelyek szögletesek. Leveleik egészek, alulmetszettek,3-7 karéjjal, szőrös.

A következő nemzetségbe tartozik Cucumis az egyik legnagyobb a családban, amely 34 fajt foglal magában, köztük az uborkát (C. Sativus ).

A kultúra eredete és története

A dinnye Közép-Afrikából származik, másodlagos diverzitásközpontjai más régiókban találhatók. Törökország, Szaúd-Arábia, Irán, Afganisztán, Dél-Oroszország, India, Kína, sőt az Ibériai-félsziget is fontos központja a faj diverzitásának.

A dinnye származási központjából a Közel-Keleten és Közép-Ázsiában terjedt el. A dinnye háziasításáról szóló legkorábbi feljegyzések Egyiptomból származnak, és Kr. e. 2000 és 2700 között keletkeztek. Kr. e. 2000-ben már Mezopotámiában, Kr. e. 1000-ben pedig Iránban és Indiában termesztették. Az első háziasított és termesztett dinnyefajták savas, nem aromás gyümölcsök voltak, hasonlóak a következőkhöz.mint például Conomon .

A dinnyét a rómaiak hozták be Európába, akik azonban nem értékelték különösebben ezt a gyümölcsöt. A középkori étrendből egész Európában hiányzott volna, kivéve az Ibériai-félszigetet, ahol az arabok hozták be és tartották fenn. A 15. században egy Örményországból a Róma melletti pápai államba, Cantaluppe-ba hozott dinnyefajta terjedt el egész Európában. A terményt aelőször Kolumbusz hozta el Amerikába (15. század), és a spanyolok már a 17. század végén behozták Kaliforniába.

Az 1950-es években Európában luxusterméknek számító dinnyetermesztés és -fogyasztás az 1960-as évek óta jelentősen fejlődött a jobb termesztési technikák és az új fajták megjelenésének köszönhetően.

Felhasználás és tulajdonságok

A nyugati országokban a dinnyét édessége és aromája miatt értékelik, és főleg frissen fogyasztják. A gyümölcs összetétele nagyban függ az adott fajtától. Cukorban, vitaminokban, vízben és ásványi sókban gazdag, zsírban és fehérjében pedig alacsony.

Más régiókban olyan fajtákat választanak, amelyek éretlen termését nyersen, salátaként fogyasztják (Maghreb, Törökország, India) vagy sós lében vagy savanyú pácban tartósítják (Kelet).

Termelési statisztikák

A világ dinnyetermesztése az ÉSZ 50º és a DSZ 30º között található. Az ázsiai országok termesztik a teljes termelés mintegy 70%-át. Európa a világ össztermelésének 12%-át állítja elő, a fő termelők Spanyolország, Olaszország, Románia, Franciaország és Görögország. Az Európai Unióban a termelés szinte kizárólag a mediterrán országokban folyik, az északi országok importálják a dinnyét.A Maghreb-országok - Marokkó, Tunézia és Algéria - fontos termelők.

Portugáliában ez a növény több mint 3 700 hektárnyi területet foglal el. A szabadföldi termesztés főként Ribatejóban és Alentejóban folyik, míg az üvegházi termesztés Algarve és a nyugati részen összpontosul. Portugália jelentős hiányt szenved ebből a termékből, és nagy mennyiséget importál, főként Spanyolországból.