Minden a köményről
![Minden a köményről](/wp-content/uploads/plantas/4208/fcfa0bkkv4.jpg)
Tartalomjegyzék
![](/wp-content/uploads/plantas/4208/fcfa0bkkv4.jpg)
![](/wp-content/uploads/plantas/4208/fcfa0bkkv4.jpg)
A növényt ősidők óta használják a gyógyászatban és a főzésben, Portugáliában állítólag a "hűtlenség elleni varázsitalokban" használták.
Közismert nevek: Alcarvia, kömény, acarovia, alquirévia, cherivia, cariz, cherruvia, cumel, kömény, carvia, carvia, kömény-armenia, cumel, cumel, cumel.
Tudományos név: Carum carvi
Forrás: Közép-Európa, Észak-Afrika és Nyugat-Ázsia.
Család: Apiaceae (Umbelliferae)
Jellemzők: Lágyszárú növény, amely 60-150 cm magasra is megnőhet. Levele váltakozó állású, kétlevelű, sötétzöld és sima felületű. Elágazó, és apró fehér vagy lila virágokból álló ernyőket hoz. A gyökér csüngő, fehér és orsó alakú, gumónak tekinthető. A termés kicsi, barna és világos erezetű, édesköményszerű, illata nagyon hasonlít a köményhez és a köményhez.átmérője 3-6 mm. A növények hideg időben kiszáradnak, tavasszal kihajtanak.
Történelmi tények/különlegességek: A mezolitikumból származó magmaradványokat találtak, és legalább 5000 éve használják fűszer- vagy gyógynövényként. Az i. e. 1500-ban készült, gyógynövényeket tartalmazó kéziratban, az Ebers papiruszban is szerepel. Főzéshez és gyógyászatban használták, fogyasztották az ókori rómaiak, egyiptomiak (tasakokat hagytak a fáraók sírjaiban), arabok, és ez utóbbiak voltak azok, akikA rómaiak zöldségekre és halakra használták ezt a fűszert; a középkori szakácsok levesekbe, babételekbe és káposztába tették. A rómaiak kis zacskókat is használtak, amelyekben ez a fűszer volt, mivel úgy vélték, hogy megvédi őket a "boszorkányoktól" és a gonosztevőktől.
Lásd még: Schefflera actinophylla felfedezésePortugáliában azt mondták róla, hogy a hűtlenség elleni varázsitalok része. A skandináv országok (Finnország, Dánia, Norvégia), Hollandia és Németország a fő termelői ennek a gyógynövénynek.
Biológiai ciklus: Kétéves vagy egyéves (11-15 hónapos), a terméskötődés után hamarosan elpusztul.
Beporzás/termékenyítés: A virágok öntermékenyek, tavasszal jelennek meg, és nyár végéig megmaradhatnak.
Legelterjedtebb fajták: "Mogador", "Konigsberger", "Neiderdeutsch" (Németországból), "Karzo" (Kanada). Vannak új fajták, amelyeket tavasszal vetnek, és késő nyáron lehet betakarítani.
C rész emészthető: Levél, gyümölcs (szárított magvak illóolajjal) és gyökér.
![](/wp-content/uploads/plantas/4208/fcfa0bkkv4-1.jpg)
![](/wp-content/uploads/plantas/4208/fcfa0bkkv4-1.jpg)
Környezeti feltételek
Talaj: Vályogos, kovás-agyagos, agyagos-homokos szerkezetű, friss, humuszban gazdag, termékeny, mély, szellőztetett, jó vízelvezető és vízmegtartó képességű, optimális pH 6,0-7,4.
Éghajlati zóna: Mérsékelt és párás.
Hőmérséklet - Optimális: 16-20 °C
Min: 7 °C Max: 35 °C
Fejlődési megállók: 4 °C
A talaj csírázási hőmérséklete: 10-15 °C.
Lakkozás: Hét hétig 5°-7°C közötti hőmérséklet jó a virágzáshoz és a gyümölcsfejlődéshez.
Napsugárzás: Teljes napfény vagy félárnyék
Relatív páratartalom: Optimum 65
Magasság: 2000 m-ig
Megtermékenyítés
Megtermékenyítés: Tehén- és juhtrágya. Komposzt vagy növényi talaj és algákban gazdag komposzt.
Zöldtrágya: Keverék rizskása, rozs és mezei bab keveréke
Táplálkozási követelmények: 1:2:2 vagy 1:1:1 (nitrogén:foszfor:kálium)
Termesztési technikák
Talaj előkészítés: A talajművelést 30 cm-es magasságban, alacsony sebességgel kell végezni, nem szabad megsokszorozni a meneteket, és mindig száraz talajon kell dolgozni. A talaj fellazításához alkalmazzon ekevasat.
Az ültetés/vetés időpontja: Március-április vagy szeptember-október között a szabadban. A folyamat felgyorsítása érdekében nedvesítse a magokat.
A telepítés/vetés típusa: Magvetéssel, közvetlenül a földbe vagy cserépbe.
Csírázás előtti: 4-6 napig vízben, majd négy órán át szárítva vetni.
Transzplantáció: Amikor 13-15 cm
Csírázóképesség (évek): 1 év.
Napok a csírázásig: 15-20 nap (25 °C) .
Mélység: 1-2 cm.
Iránytű: 20-25 sorban x 35-60 cm a sorok között.
Egyesületek: Borsó, bab, mustár, spárga, spenót, hagyma, kukorica, paprika és paradicsom.
Forgás: Kerülje a sárgarépát, a zellert és a retket. Háromévente cserélje.
Fájdalmak: Gyomláljon, gyomláljon és halmozzon, ha a növény nem tartja magát függőlegesen.
Öntözés: Lokalizált (cseppenként), 2 liter/hét/m².
Entomológia és növénykórtan
Kártevők: Répalégy, fonálférgek, levéltetvek és vörös pókhálós molyok ( Loxostege , D eprint ), bogarak ( Opatrum ).
Betegségek: "Sclerotinia, antraknózis, Botrytis, Phomopsis, alternaria, septoria.
Balesetek: Érzékeny a fagyra, a szárazságra és az erős szélre.
![](/wp-content/uploads/plantas/4208/fcfa0bkkv4-2.jpg)
![](/wp-content/uploads/plantas/4208/fcfa0bkkv4-2.jpg)
Betakarítás és felhasználás
Mikor kell betakarítani: Az első levelek 90 nappal a kihajtás után (amikor a növény 12-15 cm magas) szedhetők. A gyökereket csak az első életév után (ősszel) szedjük. A magok vagy "gyümölcsök" akkor állnak készen, amikor 65-75%-uk megbarnul; ez július-augusztusban történik, és csak a növény életének 2. évében. Az éjszakai vagy kora reggeli szüreteléskor, amikor a növényidő száraz, és tegye az "ernyőket" (érett magok fürtjeit) egy papírzacskóba.
Termelés: 780-1500 kg/ha, de akár 2000 kg/ha is lehet.
Tárolási feltételek: Az ernyőket (terméseket) a napon vagy szárítóban szárítják néhány napig ( 7-15 ).
Összetétel: Illóolaj (4-6%), karvon (39-68%), limonén (26-50%), fehérjéket, ásványi sókat, cukrokat és tanninokat tartalmaz.
Felhasználás: A gyökerek (fehér pép) főzhetők és fogyaszthatók zöldségként (hasonlóan a fehérrépához vagy a sárgarépához); a levelek saláták, főtt burgonya, chilis saláta és levesek ízesítésére használhatók. A magok vagy termések fűszeresek és keserédesek, és sajtok, kenyerek, saláták, zöldségek és számos sós étel (különösen a német és osztrák konyhában), például perecek, kenyerek ízesítésére használják,levesek, tészták, zöldségek, húsok (különösen sertés és kacsa), (savanyú káposzta, curry), desszertek és sütemények.
Az olajat alkoholtartalmú italokhoz, például likőrökhöz és pálinkákhoz, valamint szappanokhoz, fogkrémekhez, parfümökhöz és elixírekhez használják. Az illóolajat a biogazdálkodásban rovarölő, atkaölő, gombaölő és csírázásgátló szerként használják. A lepárlási maradékot szarvasmarhatakarmányként használják.
Gyógyászati tulajdonságok: Emésztést elősegítő, enyhíti a puffadást, a kólikát, a megfázást és serkenti az étvágyat. Egyes tudományos vizsgálatok a trigliceridek és a koleszterinszint csökkenését regisztrálták. Az illóolaj antibakteriális, jó a gombás betegségek, a bőrdaganatok kezelésére és a sebek tisztítására, enyhíti a légúti problémákat (hörghurut és köhögés).
Lásd még: A póréhagyma gondozásaSzakértői tanácsok: Nagy mennyiségben a kömény a "karvon" miatt mérgező lehet (a maximális napi adag 1,5-5 g gyümölcsből infúzió formájában vagy 3-5 csepp illóolajból). Könnyen szaporodik, ezért néhányat gyomlálni kell, másokat át kell ültetni. Dísznövényként jól használható a kertek díszítésére.
Tetszett ez a cikk?
Olvassa tehát a Magazinunkat, iratkozzon fel a Jardins Youtube csatornára, és kövessen minket a Facebookon, az Instagramon és a Pinteresten.